Sándor Anikó mesél késztetésekről, írásról, könyvekről
- 2019. június 14. (péntek) 17.30
- Dugonics tér, színpad
(portré: jegy.hu)
Volt a fejemben néhány vágyott dolog, amelyeket azért nem tudtam megvalósítani, mert az az életforma, amit éltem, nem tette lehetővé. Egyszerűen nem volt rá időm. Úgy gondoltam, most eljött az idő, hogy bejárjam azokat a fizikai utakat, amelyekre addig nem volt lehetőségem. Elindultam a saját vágyaim irányába, és első körben Buenos Aires felé vitt az út. Az a négy hónap, amit ott tangózással töltöttem, igazolta a döntésemet. Sok feszültség, előítélet, önkorlátozás feloldódott bennem. Aztán azon gondolkodtam, milyen vágyamat valósíthatnám még meg, mielőtt kitalálom, hogyan tovább. Az El Camino lett a következő célpont, és az a zarándoklat kijelölte egy nagyon határozott irányát a további életemnek. Negyven napot gyalogoltam egy szál ruhában, egy hátizsákkal, és olyan boldog voltam, mint soha azelőtt. Megértettem, hogy nem azok az igazi értékek számomra, amiket addig annak hittem. (funzine.hu)
Kapcsolódó esemény:
Sándor Anikó dedikál
Ajánló:
Sándor Anikó: “A legtöbben túlmisztifikálják a szabadságot” (funzine.hu)