Baróthy Zoltán Fekete I. Alfonz Irodalmi est JATE Klub, terasz Június 15. (szombat) Könyvbemutató Simon Bettina 

JAK-füzetek

Somogyi-könyvtár
  • 2019. június 15. (szombat) 18.00
  • JATE Klub, terasz (Dugonics tér 13.)
Az utóbbi években megjelent JAK-füzetek szerzői közül Baróthy Zoltán és Fekete I. Alfonz írók, valamint Simon Bettina költő beszélget írásról és publikálásról, kötetkiadásról, de szó esik majd mások JAK-füzeteiről is, továbbá arról, hogy kinek fontosabb az irodalom – a szerzőnek, a kiadónak vagy az olvasónak?
 

 


Baróthy Zoltán 1977-ben született. Prózaíró, Budapesten él. Első kötete 2018-ban jelent meg. Az írás mellett reklámszövegírással foglalkozik, és tanít. Jelenleg egy regényen dolgozik. Többször publikált már a Tiszatájban is.

Baróthy Zoltán Az Amcsalat hegység tiszta levegője című novelláskötetében a főszereplők magányos és tanácstalan férfiak. Akár egy idegen tájon vánszorgó vonaton üldögélnek, akár egy vigasztalan pesti lakótelepen, egyformán ott él bennük a vágyakozás a máshol és a másik iránt. Mikor életük hétköznapi kereteit aztán szétfeszíti egy valószerűtlen esemény, a boldog beteljesülés helyett a téboly keríti őket hatalmába. Baróthy szövegei finom humorral számolnak be a leghátborzongatóbb történésekről is.

 

 


Fekete I. Alfonz 1986-ban született Szabadkán, Szegeden és Budapesten végezte egyetemi tanulmányait. 2016-ban elnyerte a JAKkendő-díjat A mosolygó zsonglőr című kéziratával, prózán kívül kritikát ír.

Nehogy azt higgyék, hogy papíron zsonglőrködni veszélytelen mutatvány. Fekete I. Alfonz felkap bármit, ami a keze ügyébe kerül, egyszerre játszik mágikussal és hétköznapival, hogy az egyik pillanatban még az éjszakai buszon zötykölődjünk a gyrosszagban, a másikban pedig már krétarajzzal bírjuk szóra a budapesti házakat. Ezen a porondon Kaczor király dörzsölt politikus, Róka Rudi pubertáskori problémákkal küzd, és megfér egymás mellett Vitéz László és Pancimanci, a középkori Bizánc és Kun Béla. Néha ikonikus, máskor a társadalom vagy az emlékezet pereméről verbuvált alakokért nyúl, akiknél biztosan lehetne találni dicsőbbeket, de pont ezzel a nyers őszinteséggel, ezzel az öniróniával tudnak a legjobban beszélni az itt és mostról.

 

 


Simon Bettina (1990) költő Miskolcon született és Pécsen nőtt fel. Többek között a Prae, Kalligram, Hévíz, Élet és Irodalom, Műút, a szem, Alföld oldalain publikálta verseit. Strand című kötete 2018-ban jelent meg a JAK-füzetek sorozatban. 2019-ben Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjat kapott. Tud írni versről virágot.

A Strand nem a felhőtlen vidámság helye. Emlékeink kuszák: örömpercek, kiszolgáltatottság, nedvesség, vibráló fény és alattomos kosz. Simon Bettina első verseskönyvének hangulata megragad, nem ereszt. A mondatok tiszták, a képek és asszociációk hamar kizökkentenek megszokott világunkból. De bárhol járunk, mindvégig otthonosság és otthontalanság egymást keresztező nyomait követjük, és a víz útját: akár egy fagyos utcán, akár egy folttisztítóban, akár egy – talán jövőbeli – elárasztott tájon. Test nem marad szárazon.

 

Ajánló:
A József Attila Kör honlapja
Szekeres Nikoletta: „Itt maradok bezárva” (Élet és Irodalom)
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr (Smoking Barrels)
Valami mindig kilóg a versekből