A hatalom(nélküliség) horizontja

• 2019. június 12. (szerda) 18.00
• Grand Café (Deák F. u. 18.)

Az Új Symposion folyóirat története, a Symposion-mozgalom a vajdasági magyar irodalom „nagy története”. A vajdasági magyar intézmények közül a Sympónak volt és van a legnagyobb ismertsége, kultusza, legendája a magyar kultúrkörben, ez épült be úgy az egyetemes magyar kulturális köztudatba, hogy azok is tudnak róla, akik nem olvasták, olyanok is beszélnek róla, akik kifejezetten nem érdeklődnek azok iránt a kérdéskörök iránt, amelyekhez az Új Symposion története odatartozik. A folyóirat jelentőségét jelzi (és létesíti) a megszűnése, megszüntetése, fölszívódása, szétágazása stb. utáni legendásodása, az újabb és újabb hullámokban meginduló kutatások, projektek, konferencia-előadások, publikációk, a meghatározó szerzői iránt az utóbbi két-három évtizedben egyre inkább megnőtt érdeklődés. Losoncz Alpár az Új Symposion „nagy történetének” részese: fiatalemberként olvasója, aktív elsajátítója, a harmadik Symposion-nemzedék tagjaként alakítója, majd értelmezője, továbbá magának a nagy történet képzésének kritikusa, képződő homogenitásának állandó kikezdője, újabb és újabb lehetséges szempontok fölvetésével ennek a történetnek folytonos újraírója. (Ladányi István)

Ajánló:
Losoncz Alpár a Wikipédiában
Losoncz Alpár írásai a Tiszatájban
Ladányi István: Az újvidéki Új Symposion folyóirat első szerkesztői nemzedékének policentrikus irodalom- és kultúrafelfogása (Irodalmi Szemle)